Az ibolya egy évelő gyógynövény, növekvő szárakkal, rovátkás levelekkel és többnyire sokszínű virágokkal, amelyekből később kapszulák alakulnak ki. A brácsa szirmai ehetők. Az ibolyát a gyógynövénykönyvekben már a 16. században vízhajtóként vagy z-ként említették. B. bőrproblémák esetén ajánlott. A 20. század elejéig gyógyszertárakban kínálták őket.
olvasni is
- Árvácskák - a tavasz első hírnökei az erkélyen
- Az árvácskák kétéves vagy évelőek
- Változatos fajták - az árvácskák szinte minden színben kaphatók
Két brácsafaj fordul elő leggyakrabban a kertekben és erkélynövényként: a kerti árvácska és a szarvas ibolya. A kerti árvácska nagyvirágú termesztés különböző brácsafajokból, mint pl B. Vad árvácska (Viola tricolor), Altáji árvácska (Viola altaica), sárga ibolya (Viola lutea). A hatalmas fajtaválasztékkal a döntés nem könnyű:
- klasszikus fehér, sárga vagy lila színben,
- egzotikus éjfekék, borvörös vagy élénk narancssárga,
- finom rózsaszín vagy kék,
- foltos, csíkos, lángolt, szegélyezett, tele,
- középen fekete szemmel vagy anélkül.
A kerti árvácskák és a szarvas ibolyák különbözőek
Legfeltűnőbb a méretbeli különbség. Míg a kerti árvácska nyitott virágai körülbelül 5 cm átmérőjűek, addig a kanos ibolyavirágok max. 3,5 cm sokkal finomabb. A virágok öt sziromból állnak, árvácskákkal, négy szirommal felfelé, egy szirommal lefelé, szarvas ibolyával, három szirommal felfelé, kettővel lefelé.
A szarvas ibolya többnyire évelő. A kerti árvácskák általában kétévesek és virágzás után elpusztulnak. Ezt megelőzően a megfelelő helyre vethetik magukat. A szarvas ibolyákat virágzás után visszavágják és felosztják, hogy a növények erősek és hosszú életűek legyenek. Ez a két típusú brácsa könnyen kezelhető, fagyálló, nem hajlamos a kártevőkre és a betegségekre.
tippek és trükkök
Németországban több mint húsz ibolyafaj létezik a természetben, beleértve a kutyalilát, menetlilát, erdei ibolyát és a sarkantyú ibolyát.